Sikerstratégiák nyelvvizsgázóknak
Írásbeli vizsga, olvasott szöveg értése I.
Az írásbeli vizsga első része az olvasott szöveg értése. Ez - nyelvvizsgatípustól függően - három vagy négy feladatból áll. A leggyakrabban címsorok szövegrészletekhez való hozzárendelése, a szövegekre feltett kérdések megválaszolása (igaz / hamis), három állítás közül annak kiválasztása, mit mond a szöveg konkrétan, valamint kérdések válaszokhoz párosítása a teendő. Nagyon gyakori továbbá a mondatok, vagy mondatrészek beillesztése a helyükre, esetleg kérdések megválaszolása a szöveg alapján. Néha szövegrészek sorrendiségének megállapítása is előfordul. Ezek a feladatok kivétel nélkül mindig azt vizsgálják, hogy a vizsgázó összefüggéseiben megértette-e a szöveget.
Nézzük először azt a szerkesztői technikát, amelyet mind a négy feladattípus esetében, kivétel nélkül alkalmazni szoktak. Ebben az esetben a szerkesztő azzal próbálja a vizsgázót “átverni”, hogy ugyanazt a szót vagy kifejezést használja a szövegben és a címsorokban /állításokban / kérdésekben. Ezt azért teszi, hogy azokat, akik nem olvasták el a szöveget a megoldás megkezdése előtt az elejétől a végéig, megtévessze. A szavak / kifejezések ugyanis hiába azonos alakban, de eltérő szövegösszefüggésben (kontextusban) szerepelnek, így a megoldás helytelen lesz. A leggyakoribb hiba ugyanis, amit a vizsgázók elkövetnek, hogy nem olvassák el előre a szöveget, mert félnek attól, hogy kifutnak az időből. Így viszont nagyon ingoványos talajra tévednek, a szöveg előzetes ismerete és megértése nélkül ugyanis majdnem lehetetlen a helyes megoldások kiválasztása. Viszont, ha valaki elolvasta és megértette a szöveget, annak a megoldás gyerekjáték. Ha a vizsgázó a megadott időn belül nem képes megoldani a feladatot, vagy nem érti a szöveget, akkor az azt jelenti, hogy nincsen még megfelelően felkészülve a nyelvvizsgára.
A másik, előszeretettel alkalmazott szerkesztői technika abból áll, hogy a szövegben, illetve a feladatokban ugyanarra a fogalomra szinonimákat, rokonértelmű szavakat használ, így tesztelve a vizsgázó szókincsét. Angol és német nyelvek esetén ez leggyakrabban azt jelenti, hogy ugyanazt az egyik helyen angol / német, a másikor latin szóval jelöli. Ezek a nyelvek ugyanis magukban hordozzák a teljes latin nyelvet a saját szókincsük mellett, az angolban például tudományról, politikáról, egyéb magasröptű témákról nem is lehet értekezni a latin szavak használata nélkül.
Az írásbeli vizsga első része az olvasott szöveg értése. Ez - nyelvvizsgatípustól függően - három vagy négy feladatból áll. A leggyakrabban címsorok szövegrészletekhez való hozzárendelése, a szövegekre feltett kérdések megválaszolása (igaz / hamis), három állítás közül annak kiválasztása, mit mond a szöveg konkrétan, valamint kérdések válaszokhoz párosítása a teendő. Nagyon gyakori továbbá a mondatok, vagy mondatrészek beillesztése a helyükre, esetleg kérdések megválaszolása a szöveg alapján. Néha szövegrészek sorrendiségének megállapítása is előfordul. Ezek a feladatok kivétel nélkül mindig azt vizsgálják, hogy a vizsgázó összefüggéseiben megértette-e a szöveget.
Nézzük először azt a szerkesztői technikát, amelyet mind a négy feladattípus esetében, kivétel nélkül alkalmazni szoktak. Ebben az esetben a szerkesztő azzal próbálja a vizsgázót “átverni”, hogy ugyanazt a szót vagy kifejezést használja a szövegben és a címsorokban /állításokban / kérdésekben. Ezt azért teszi, hogy azokat, akik nem olvasták el a szöveget a megoldás megkezdése előtt az elejétől a végéig, megtévessze. A szavak / kifejezések ugyanis hiába azonos alakban, de eltérő szövegösszefüggésben (kontextusban) szerepelnek, így a megoldás helytelen lesz. A leggyakoribb hiba ugyanis, amit a vizsgázók elkövetnek, hogy nem olvassák el előre a szöveget, mert félnek attól, hogy kifutnak az időből. Így viszont nagyon ingoványos talajra tévednek, a szöveg előzetes ismerete és megértése nélkül ugyanis majdnem lehetetlen a helyes megoldások kiválasztása. Viszont, ha valaki elolvasta és megértette a szöveget, annak a megoldás gyerekjáték. Ha a vizsgázó a megadott időn belül nem képes megoldani a feladatot, vagy nem érti a szöveget, akkor az azt jelenti, hogy nincsen még megfelelően felkészülve a nyelvvizsgára.
A másik, előszeretettel alkalmazott szerkesztői technika abból áll, hogy a szövegben, illetve a feladatokban ugyanarra a fogalomra szinonimákat, rokonértelmű szavakat használ, így tesztelve a vizsgázó szókincsét. Angol és német nyelvek esetén ez leggyakrabban azt jelenti, hogy ugyanazt az egyik helyen angol / német, a másikor latin szóval jelöli. Ezek a nyelvek ugyanis magukban hordozzák a teljes latin nyelvet a saját szókincsük mellett, az angolban például tudományról, politikáról, egyéb magasröptű témákról nem is lehet értekezni a latin szavak használata nélkül.